Könyves Kálmán Gimnázium
KKG épület
1043 Budapest,
Tanoda tér 1.
Tel.: 369-3388
Fax: 399-2093
OM kód: 035227
E-mail: info@mail.kkg.hu
Fenntartónk


Camera obscura a Könyves stúdiójában

Optikát kezdtünk tanulni a 8.-os természettudományos osztállyal. Bár a fénytant furcsa dolog nem látványosnak nevezni, az eleje mégsem annyira az. Persze látjuk a fényt már a téma elején is, nem arról van szó, de nehéz a fény terjedési tulajdonságait látványos kísérlettel szemléltetni: a diavetítő fényében bábozáshoz már nagyok vagyunk, a fénysebesség méréséhez még kicsik. Ilyenkor szoktuk emlegetni a camera obscura-t, vagy magyarul sötétkamrát, mely a fény egyenesvonalú terjedésén alapuló, lehető legegyszerűbb leképező eszköz. És valljuk be, amíg csak emlegetjük, az sem túl érdekes. Így született meg bennem a gondolat, hogy camera obscura-t kéne készíteni.

Mi is a camera obscura?

Egy sötét szoba. Egy zárt és sötét doboz, amelynek a belsejében egyáltalán nincsen fény. Ha viszont a doboz egyik lapján egy egészen apró lyukat fúrunk, akkor a fény ezen a lyukon keresztül bejut a dobozba. Ez a fény a dobozon kívüli világ képét vetíti a doboz lyukkal szemközti falára. A kép színes, mozgó, és a feje tetején áll.

Hogy lehet megnézni ezt a képet?

1. Be kell menni a dobozba és megtekinteni. Értelemszerűen ehhez nagy dobozra, mondjuk egy szobára van szükség, például az iskola stúdiójára.

2. Áttetszővé tesszük a doboz lyukkal szemközti falát (pl. mattüvegből vagy sütőpapírból készítjük), mert így kívülről nézve is látható a kialakuló kép. …feltéve, hogy az egyéb helyekről a szemünkbe és az „ernyőre” érkező fényt kizárjuk, mondjuk egy fejünkre borított sötét takaróval, kabáttal, vagy valami más módon.

3. Ha valamilyen fényérzékeny anyagot (fotópapírt) helyezünk a dobozba, pontosan a lyukkal szemközti falra, akkor rögzíteni tudjuk a képet. És ezzel elkészült a világ legegyszerűbb fényképezőgépe, amihez objektívre (lencse) nincs is szükség!

Meg kell mondanom, hogy ha a férjem nem lenne a lyukkamerával való fotózás megszállottja (a camera obscura másik neve), lehet, hogy nem kezdek neki, de így belevágtunk. Először kis lyukkamerákat készítettünk, hogy mindenki kézbe vehesse, belenézhessen, de a fő terv egy szobányi camera obscura elkészítése volt. Választásunk a stúdióra esett, mert mérete és fekvése is alkalmassá teszi arra, hogy camera obscurává váljonm hiszen magasan van, és az ablakai a budai hegyekre néznek.

A természettudományos osztály egyik csoportja volt segítségemre a kivitelezésben. Vettünk sok-sok vastag, fekete fóliát, fekete ragasztószalagot, és leragasztottuk a stúdió ablakait. Az egyik fóliára készítettünk egy körülbelül fél centiméter átmérőjű lyukat, azon jöhetett be fény a szobába. A lyukkal szemben elhelyeztük az iskola nagy vetítő vásznát, aztán lekapcsoltuk a villanyt és kíváncsian vártuk az eredményt. Kellett is várni rá, mert a szemünknek beletelt néhány percbe, amíg hozzászokott a sötéthez, és elkezdtük felismerni a vásznon lassan megjelenő foltokat: a Hármashatár-hegyet, a szemközti panelházakat, a Bene Ferenc Általános Iskolát, a fákat, és az utcán elhaladó autókat. Ráadásul aznap felhős idő volt, így meglehetősen fényszegény volt a kép, de reménykedtünk, hogy a következő héten, amikor megnyitjuk a camera obscura-t a nagyközönség előtt, szép napos idő lesz.

Nagy örömömre tényleg sütött a nap a következő héten, és nagyon sokan jöttek megnézni a sötétkamrát. A napsütésben felfedeztük, hogy még az udvaron focizó diákok képét is látni lehet a plafonon, sőt, ha a lyukat kicsit megnagyobbítjuk, a labdát is, és a színeket is. Persze ilyenkor kicsit életlenebb lett a kép.

Őszintén megmondom, hogy ez a program felülmúlta az elképzeléseimet. A látogatókkal beszélgetve derült ki, hogy mennyire multidiszciplináris a camera obscura. Természetesen fizika a javából, de amíg megszokta a szemünk a sötétet, beszélgettünk a szem működéséről, tudománytörténetről, művészettörténetről, fotográfiáról, és még sok mindenről, ami a látottak kapcsán felmerült.

A diákok ahogy egyre többet láttak, egyre jobban belelkesültek, én pedig egyre jobban örültem, mert nagy szükség van az olyan programokra, ahol a természettudományos tárgyakkal kapcsolatban szereznek a diákok kellemes élményeket. Azt hiszem, ez olyan volt.

Szászfai-Földes Dóra, a Könyves Kálmán Gimnázium fizikatanára

 



Publikálva : 2019/05/28 - 12:43
Utoljára módosítva : 2019/05/28 - 12:52

Vissza

 
Hivatalos
Könyves élet