Könyves Kálmán Gimnázium
KKG épület
1043 Budapest,
Tanoda tér 1.
Tel.: 369-3388
Fax: 399-2093
OM kód: 035227
E-mail: info@mail.kkg.hu
Fenntartónk


Határ a csillagos ég 2011 - első helyezett asztrofotó

Harmadszor került megrendezésre az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézet középiskolás diákok számára kitalált távcsőidő-pályázati versenye. 2011 tavaszán a pályázat felhívásban azt kértük a háromfős középiskolás csapatoktól, hogy tudományos érveléssel készítsenek pályamunkákat, melyekben leírják, hogy milyen égitestről milyen megfigyeléseket végeznének az ország második legnagyobb távcsövével, a piszkéstetői 60/90/180 cm-es Schmidt-teleszkóppal. A pályázat első díja a mérésekben való személyes részvétel volt a mátrai észlelőhelyen, míg a második és harmadik díjas pályázatok megfigyeléseit az obszervatórium munkatársai végezték el.
A 2009-es és 2010-es érdeklődést megidéző számban érkeztek színvonalas pályázatok. A háromfős zsűri lényegében egyhangúan választotta ki a három díjnyertes munkát. Ezek a következők voltak:

1. helyezett:
Kulin (Grósz Péter, Szabó Péter, Horváth Balázs, Könyves Kálmán Gimnázium, Budapest, felkészítő tanár: Udvardi Imre, objektum: M27)

2. helyezett:
Milky Way (Tamás Melitta - Árpád Gimnázium, Prósz Aurél - Móricz Zsigmond Gimnázium, Hanyecz Ottó - Szilágyi Erzsébet Gimnázium, Budapest, felkészítő tanár: Horvai Ferenc, objektum: NGC 7479)

3. helyezett:
Sagittarius (Borók Zsuzsanna, Szabó Balázs, Horváth Nikoletta, Kerekes Viktor, Illéssy Sándor Szakközép- és Szakiskola, Kisújszállás, felkészítő tanár: Sánta Gábor és Vígh Lajos, objektum: NGC 6822).

Irány az M27!

A Könyves Kálmán Gimnázium diákjainak élménybeszámolója a piszkéstetői észlelésről:

“A nyári szünet örömteli híre volt számunkra, hogy megtudtuk: a Határ a csillagos ég pályázat idei győzteseiként vendégül látnak bennünket Piszkéstetőn, ahol elkészíthetjük a 60 cm-es Schmidt-teleszkóppal saját felvételünket kedvenc objektumunkról, az M27-es planetáris ködről. Iskolánkban, az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban Kulin Györgynek köszönhetően nagy hagyományai vannak az amatőrcsillagászati megfigyeléseknek. Mi is hat éven át voltunk tagjai a csillagász szakkörnek, többször volt alkalmunk az iskola távcsöveivel felvételeket készíteni az M27-ről, a Mátrában található rózsaszentmártoni észlelőtáborunkban. Így érthető, hogy milyen izgalommal készültünk a piszkéstetői észlelésre. Vajon hogy csinálják a profik? Milyen képfeldolgozási eljárást alkalmaznak? Tudunk-e az ott látottakból mi is profitálni, fejleszteni megfigyelési módszereinket?

image

Amint megérkeztünk, az obszervatóriumban Sárneczky Krisztián (a csoportkép jobb szélén) fogadott bennünket, aki az ott tartózkodásunk egész ideje alatt nagyon készséges, segítőkész volt velünk. Részletesen elmagyarázta az észlelés minden fázisát, hasznos ismeretekkel bővítve tudásunkat a képfeldolgozásról. Részesei lehettünk munkájának, közelről láthattuk, milyen a mai modern csillagász élete. Különös élmény volt vele együtt figyelni az új szupernóva kifényesedését az Örvény-galaxisban, látni testközelből a sikeres kisbolygó-vadászatot.
Nagyszerű érzés volt az is, amikor először megláttuk a Schmidt teleszkópot, azt a műszert, ami csak arra várt, hogy aznap éjszaka mi irányítsuk. Amikor a kupola vagy ez a hatalmas tubus megmozdult, hirtelen hangyányinak éreztük magunkat alatta. A legnagyobb meglepetés mégis akkor ért bennünket, amikor megtudtuk: nem a távcső mellett fogjuk eltölteni az éjszakát, ugyanis az teljes mértékben le lett automatizálva. A távcsövet így csak elő kellett készíteni az észleléshez.

Míg kint voltunk a kupolában, gyorsan ránk sötétedett, ezért sietve mentünk vissza a néhány száz méterre lévő kényelmes észlelő helyünkre, ahol mindössze egy laptopra volt szükségünk a vezérléshez. Krisztián itt megmutatta, hogy rövid parancsokkal miként lehet ezt a hatalmas ’játékszert’ irányítani, majd gyorsan ráálltunk az objektumra, hogy az érdemi munka elkezdődhessen. A laptop internet kapcsolaton kommunikált a távcsővel, ezért csak azt kellett megterveznünk, hogy a teleszkóp a különböző színszűrőkkel hány darab és milyen hosszú expozíciós idejű felvételeket készítsen. Amint a beállításokat elküldtük a kupolába, a távcső azonnal elkezdte gyűjteni a fényt a Súlyzó-ködről, a kész képeket pedig visszaküldte a laptopra.

Csak néztünk tágra nyílt szemekkel, nehéz volt felfogni, hogy milyen precíz technika előtt ülünk – gondoltuk, majd rögtön meg is jelentek az első beérkező képek a monitoron. Tökéletesen éles, részletgazdag képeket küldött vissza a távcsövünk, így folytathattuk a munkát a 3 másik színszűrővel is. Érdekes volt, hogy például infravörös színtartományban (I) a köd nem sugárzott ki fényt, így a többi szűrővel ellentétben alig látszódott a felvételünkön az objektum.

image

Összesen 20 db képet készítettünk a B, V, R és I szűrők felhasználásával, majd következhetett a képfeldolgozás. Itt a körülbelül 2-2,5 perc hosszú expozíciókat színszűrőnként úgy dolgoztuk össze, hogy a képek fényereje és részletgazdagsága összeadódjon, ugyanakkor a fellépő digitális zajt és az optika leképzésének hibáit kiszűrjük. Ahogy a bonyolult képfeldolgozó programokkal dolgoztunk, folyamatosan körvonalazódott a kész kép kinézete.

A képünket végül csak másnap délelőtt tudtuk befejezni. A négyféle színszűrővel készült összegzett fekete-fehér képeket külön-külön megszíneztük, majd ezeket összefésültük, hogy a végleges színes képet megkapjuk. A színvilág pont olyannak mutatkozott, mint amilyennek azt előre elképzeltük, ezért már csak kisebb képszerkesztő beavatkozások választottak el bennünket attól, hogy a kész képet lementsük. Összesen 8-10 óra számítógépes utómunka után nagyon boldogan dőltünk hátra a fotelben: elkészült a Súlyzó-ködről a felvételünk. A köd olyan részleteit tudtuk előcsalni, amire a saját műszereinkkel a legjobb körülmények között se lettünk volna képesek.
Indulás előtt még maradt egy kis időnk fotózkodni a távcsövekkel, majd meglátogattuk az obszervatórium legnagyobb,  1 m átmérőjű távcsövét is.

Kár, hogy az idő gyorsan múlt, és azon vettük észre magunkat, hogy sietnünk kell, hogy elérjük a hazafelé tartó buszt. Furcsa érzés volt úgy elhagyni az obszervatórium területét, hogy az éjszakai égboltot egy pillanatra sem láttuk, hiszen végig mindent számítógépen keresztül intéztünk. A sok teendő közben teljesen elfeledkeztünk arról, hogy kimenjünk az éjszakai égboltban gyönyörködni…
Lefele jövet csodálva a Mátra nyár-végi csodás tájait, arra gondoltunk, jó lenne még visszajönni ide. Köszönjük a szervezőknek, a pályázat megálmodóinak, és minden közreműködőnek ezt a felejthetetlen élményt!”

Grósz Péter, Horváth Balázs, Szabó Péter

Forrás:

hirek.csillagaszat.hu



Publikálva : 2011/12/19 - 8:34
Utoljára módosítva : 2011/12/19 - 8:47

Vissza

 
Hivatalos
Könyves élet
Szülők