Könyves Kálmán Gimnázium
KKG épület
1043 Budapest,
Tanoda tér 1.
Tel.: 369-3388
Fax: 399-2093
OM kód: 035227
E-mail: info@mail.kkg.hu
Fenntartónk


Sítábor 2010

2010. január 23. reggel 7 órakor elkezdtük kipakolni az iskolából a síléceket, a botokat és a síbakancsokat. Van, aki fáradtan, az előző esti szalagavatótól, van, aki kipihenten, de mindenki készen volt arra, hogy elinduljunk az osztrák Petzenbe és négy teljes napot síeljünk.
  8-kor mindenki fent ült a buszon és végre elindultunk. 8 óra utazás után megérkeztünk Petzenbe és –őszinte sajnálatunkra- kitettük a csapat egyik felét, mi pedig továbbmentünk egy Kanzian nevű kis városba. Bejelentkeztünk a hotelbe, kipakoltunk, megvacsoráztunk és izgatottan vártuk, hogy másnap a lábunkra vehessük a bakancsokat és felcsatolhassuk a léceket.
  Másnap reggel fél kilenckor indultunk, hogy már nyitáskor a sípályán lehessünk. Mikor odaértünk, Buda tanár úr kiosztotta a síbérleteket és mindenki elindult a számára megfelelő pályákhoz. Mi, a kezdők Buda tanár úrral a gyakorló pályára mentünk. Bemelegítettünk, felcsatoltuk a léceket, és ugyan bizonytalanul, de nagyon lelkesen elkezdtünk tanulni. Megtanultuk a hóekét, a kanyarodást, szlalomoztunk. Dél körül mindannyian felmentünk a hegy tetejére a hüttékhez, ahol gyönyörű kilátás várt minket. Délután folytattuk a tanulást, megtanultuk, hogy kell felülni a felvonóra, úgy hogy ne essünk le, így már felmentünk a gyakorlópálya tetejére és onnan csúszkáltunk. Délután 4-kor, fáradtan szálltunk fel a buszra és visszaindultunk a szállásunkra, ahol megvacsoráztunk és lefeküdtünk aludni, hogy másnap újult erővel indulhassunk megint a pályáknak.
  Hétfőn ismét nekivágtunk a hegyeknek. Délben a hüttéknél találkoztunk a többiekkel. Külön kérésre hazafelé megálltunk az Adegnél, ahol bevásárolhattunk.
  Kedden Daróczi tanár úrral folytattuk a gyakorlást, vele is újabbnál újabb dolgokat tanultunk, egyre biztosabban álltunk a léceinken, egyre kevesebbet estünk. Délután hatalmas szél volt, de ez sem tudta kedvünket szegni, jól magunkra tekertük a sálat, és csúsztunk. Mint mindig, azon a délutánon is nagyon fáradtan indultunk a hotelbe.
  Szerdán az utolsó síelős napon ragyogott a nap. Daróczi tanár úrral és egy lelkes önkéntessel végre mi is felmehettünk a hegy tetejére, és a háromnapos felkészülés után végre mi is lecsúszhattunk, a 13 km-es kék pályán. Az utat először 55 perc alatt tettük meg, egyre jobban éreztük a sebességet, és gyönyörködtünk a hófödte hegyekben és a meseszép kilátásban, amit Ausztria nyújt nekünk. Ebéd után kiosztásra kerültek a sídiplomák és oklevelek a csapat petzeni felének. Elbúcsúztunk a hegytől, készítettünk pár csoportképet. Aztán a még megmaradt időben lecsúsztunk párszor a hegyen. A kezdőknek és a félhaladóknak a tanárok versenyt szerveztek a gyakorlópályán, aminek elég hamar vége szakadt, mert a stopper felmondta a szolgálatot, de így is nagyon élvezetes volt. A síverseny után még csúsztunk párat, aztán végleg búcsút mondtunk a pályáknak, és ebben az évben utoljára lecsatoltuk a síléceket, a bakancsokat és betettük a buszba. Este a vacsora után a mi csapatunknak is kiosztották a sídiplomákat, az okleveleket és a verseny dobogósainak az érmeket. Megköszöntük a tanárainknak, hogy megszervezték a sítábort, átadtunk nekik egy-egy mindenki által aláírt sílécet. A 108-as szoba lakói, pedig egy verssel köszönték meg a sítábort.
  Csütörtökön hazaindultunk, felvettük a többieket és végleg elköszöntünk Ausztriától. Este 6-kor megérkeztünk az iskola elé, ahol a szüleink már vártak ránk.
  A sok esés ellenére –vagy éppen amiatt-, szerintem mindenki nevében állíthatom, hogy nagyon élveztük a sítábort, és remélem, hogy jövőre ismét átélhetem ezeket az élményeket, amiket idén.

108-as szoba: Sítábori köszöntő

Felkelni a puha ágyból olyan,
Mint kiesni a csákányból.
A reggeli mindig jólesik
Az asztaltól fel nem állásig
Reggel később a buszhoz mászunk,
Tovább alszunk, míg ki nem szállunk
Felcsatoljuk a léceket csitt-csatt
Elmegyünk a pályához pikk-pakk
Mikor már mindenki álmos és éhes
A jó meleg hütte mindig befogadó képes
A két tanár úr siklik, mint a szél,
Hermann Maier a nyomukba sem ér.
Tanítják a kezdőket síelni,
Míg nem tud mindegyik száguldani
A pályán mindenki megfagyva síelt
De hazafelé a buszban kényelmesen pihent
Este ajtónkon dörömbölnek,
Daró fehér lécen érkezve ment meg minket
Buda tanár úr szőke herceg képében megjelent,
S a nálunk lebzselőket elkergette messzire.
E verssel köszönjük a sítábort
S szeretettel búcsúzunk a tanároktól.

Kapcsolodó galéria:
Sítábor 2010



Publikálva : 2010/02/19 - 8:11
Utoljára módosítva : 2010/02/19 - 8:18

Vissza

 
Hivatalos
Könyves élet
Szülők