Könyves Kálmán Gimnázium
KKG épület
1043 Budapest,
Tanoda tér 1.
Tel.: 369-3388
Fax: 399-2093
OM kód: 035227
E-mail: info@mail.kkg.hu
Fenntartónk


Zöldülj Könyves!

Egy régi kínai bölcsesség szerint ha egy napig akarsz boldog lenni, rúgj be, ha egy hétig szeretnél boldog lenni, házasodj meg, de ha egész életedben boldog akarsz lenni, akkor kertészkedj.

Többször rácsodálkoztam már, milyen érdekes, hogy az emberi gondolkodás, bölcselkedés milyen sokszor használja a kert és a virágok metaforáit. Persze mindez érthető, hiszen mindannyian ámuldoztunk már a virágos mezőn, a szépen gondozott parkokon, vagy egyszerűen csak az élet megannyi csodáján, ami körülvesz bennünket.

Körülvesz bennünket? Valóban körülvesz?

Igen is meg nem is. Ez a felismerés lehetett az egyik, ami a Könyves biológia-kémia munkaközösségének tagjait arra ösztönözte, hogy a tanév elején egy kis kertészkedésre csábítsa 20 osztályunk diákjait. Persze a kezdeményezés sok minden másról is szólt: ökológiai szemléletről, a közösségre és a természetre való odafigyelésről, illetve a jó hangulatról, ami a projekttel feltétlenül együtt járt.

Így aztán egy szép szeptemberi délutánon Könyves-diákok tömege lepte el az épület frontja felöli kis kertet, ásókkal, virághagymákkal felszerelve. Volt néhányakban eleinte némi bizonytalanság: melyik végét is kell fogni az ásónak, de végül minden elrendeződött, a kiskertbe pedig beköltöztek a virághagymák.

Majd várni kezdtünk. Mi is és ők is. Ők a tavaszt várták, mi meg őket.

És bekövetkezett. Pár héttel ezelőtt szépen, szerényen és csendben kidugták első néhány levelüket a legbátrabbak, majd lassan követték őket a többiek is. És íme, megszületett a csoda: virágba borult a kiskert, szebb lett a világ!

Most pár napig még élvezhetjük a látványukat, aztán újra kezdődik a várakozás.

Mi volt ebben a jó? Tömören szólva: minden. Jó volt megcsinálni, jó volt várakozni és most nagyon, de nagyon jó látni. Jó látni a virágokat, de jó látni az épületbe befelé igyekvőket is, akik elmenve a csodása színes kiskertünk mellett, akaratlanul is mosolyogni kezdenek. Hiszen szép a világ!

“A kertnek meg kell érintenie az ember legbensőbb lényét, át kell formálnia az érzéseit, el kell töltenie szomorúsággal vagy derűvel. Világosan meg kell láttatnia szemlélőjével az élet minden dolgának mulandóságát. [...] Az idő e homokszeme ugyanúgy lehull, ahogy az utolsó falevél, ugyanúgy tovasodródik, ahogy a virág egyetlen megmaradt szirma; ez a pillanat magában foglalja mindazt, ami az életben szép és szomorú.”
(Esti ködök kertje, Tarandus Kiadó, 2014, 238. oldal)

Várjuk a folytatást, mert biztosan lesz!

Pusztai Ágnes



Publikálva : 2019/04/08 - 8:31
Utoljára módosítva : 2019/05/09 - 15:00

Vissza

 
Hivatalos
Könyves élet