Egy szerdai nap hajnalán igazi olasz életérzéssel indultunk neki külföldi utazásunknak. Huzamos buszút állt előttünk, de a hosszas beszélgetéseket színesíthettük néhány extra programmal is.
Első megállónk Trojane kisvárosában valósult meg, ahol helyi különlegességként belekóstolhattunk a szinte felhő méretű édes fánkokba. Túránk egy kisebb záporban folytatódott, de a szép táj így is garantálható volt.
A nap következő kalandja Triesztben ért minket, a káprázatos Miramare kastély birodalmában. Őszintén nekem ez a kevéssé apró gyöngyszem lopta be magát a szívembe, páratlan palotakertjével, tengerre nyíló kilátásával és természetesen a barokk stílusú termeivel.
Miután megcsodáltuk e fenséges területet, utolsó szakaszunkba vágtunk bele, egyenesen a szállásunk felé. Megérkezésünket követően szinte első dolgunk volt belecsöppenni Bibione életteli városába. Végigsétáltunk a végtelenbe nyúló, izgalmas lehetőségeket kínáló főutcán, és felfedeztük a pár lépésre lévő homokos tengerpartot is. Szerintem az öt nap alatt kicsit mindannyiunk beleszeretett Bibione környezetébe.
Második napunk viharos reggelre ébredt, de ez sem állított meg minket a kalandok gyűjtésében. Néhányunk futott a bokáig érő esőben és a tenger különös szikláin heverészett, valaki pedig inkább bekuckózott és társasozással szórakozott a többiekkel. Aznap kis baráti csapatunk ellátogatott a part csücskén álldogáló világítótoronyhoz. Mellette elmerülhettünk a habzó hullámokkal tomboló tenger szépségében, ahogy a szürke horizont egybeolvadt vele.
A következő nap igazán csodálatosnak ígérkezett. Elutaztunk Cortina jellegzetes kisvárosába, onnan pedig a Dolomitok csúcsai közt kanyarogtunk végig. Csapatunk figyelmét és lelkesedését teljesen megragadta a hegyek által körbeölelt völgyek varázsa, és a felhők rejtekébe vezető felvonó panorámája. Ahogy felértünk a sokak számára kedves hüttéhez, szétszóródtunk kicsit. Mindenki megtalálta a saját útját, akár az a faházikót és a forrócsokit, a fűben merengést vagy a meredek sziklacsúcsokra való túrázást jelentette. Elképesztő kilátásnak lehettünk ott tanúi, ami egész biztosan belevésődött mindannyiunk elméjébe. Ahogy legurultunk a szerpentinen, felfedeztünk egy hangulatos vityillókkal teli falucskát is, imádni való kisutcákkal és felemelő kilátással megáldva.
Szombaton végül eljött az utolsó szabadnapunk, amit teljes mértékben kihasználtunk. Bejártuk a főutcát, elnyaltunk jópár gombóc fagyit, és tartottunk egy záró éttermi ebédet is. A fiúk csapata végigjárta a sétáló utcában lévő játékterem összes szórakozási lehetőségét, míg a lányok kipróbálták a homokos strandon álló röplabdapályát sok-sok izgalmas meccs következtében, miután felfedeztek egy hangulatos koktélozót a parton. Ezzel egy időben egy pár srác olyan extra burgereket kapott kézhez, hogy teljesen elámultak. Illetve, volt aki csak arra vágyott, hogy utoljára gyönyörködhessen a sós víz hullámainak szépségében, ahogy visszatükröződik rajta minden árnyalatban a naplemente.
Sétáltunk egyet a tenger sodrásában, miközben vizsgáltuk együtt a csillagképeket. Utolsó élményként meg a baráti csapatunkkal elvittünk egy esti körre az egyik helyi bringó hintót. Rengeteget nevettünk és kalandoztunk közben, ezernyi emléket gyűjtve. Úgy gondolom, hogy ez lehetett a legjobb lezárása az utunknak.
Vasárnap, a hazautazás ideje. Felszálltunk a buszra, és szerintem a legtöbben érezhettük Bibione kalandjainak hiányát. De még egy lezáró élményként meglátogattuk Aquileia városát, ahol körülnézhettünk a bazilika kertjében, tele különleges romokkal, illetve a régi kikötő maradványaival. Ez a rövidke program különösen felkeltette néhány lány érdeklődését, úgyhogy innen is boldogan indulhattunk útnak.
Lazarev Szófia