“2005 tavaszán a Magyar Olvasástársaság felhívással fordult mindazokhoz, akiknek fontos a népmesék fennmaradása és a mesékben élő bölcsesség továbbhagyományozása, hogy csatlakozzon ahhoz a kezdeményezéshez, amely szerint szeptember 30. – Benedek Elek születésnapja – legyen a népmese napja.” (Forrás: https://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/benedek_elek_szuletesnapja__1859_a_nepmese_napja)
A Könyvesben évek óta ezen a napon (vagy kicsit előtte) megemlékezünk Bendek Elek születésnapjáról. Idén (mint korábban is) arra kértük kollégáinkat, hogy meséljenek a gyerekeknek népmesét a tanórákon, egyet, kettőt, ki mennyit szeretne.
Hála a vállakozókedvű tanároknak, ma egy gyerek sem maradt mese nélkül Könyves Kálmán birodalmában.
Volt, aki csak egy órán, és volt, aki akár 3-4 tanórán is felidézhette kisgyermekkori emlékeit, elmesélhette, mi volt az ő kedvence, vagy hogy annak idején nálunk hogy is ment az esti meseolvasás.
Mindig szívet melengető érzés, ahogy meseolvasás vagy -nézés közben az ember végignéz egy osztálynyi kisebb-nagyobb diákon. Eleint persze annak örülnek, hogy addig sem óra van, amíg mesélnek nekik, de aztán nem tehetnek ellene semmit: lassan hatni kezdenek a történetek, felidéződnek az emlékek. Olyan megnyugtató, fészekmeleg érzése lesz tőle az emberek, amit csak a közös meseolvasás, mesélés adhat. És ez fölölmúlhatatlan.
Reméljük Könyves Kálmán mai diákjaiból gyerekeiknek mesét olvasó felnőttek lesznek. Bár úgy lenne…
Köszönjük mindenkinek a részvételt a mai programon!
Humán munkaközösség