„A budapesti templomokban ma délelőtt megkondultak a harangok, a gyártelepek megszólaltatták szirénáikat és a borzongós őszies levegöben tovahömpölygő szomoru hanghullámok a nemzeti összeomlás fájdalmas gyászát jelentetették: ma délután 4 óra 30 perckor írták alá a Trianonban a magyar meghatalmazottak a békeokmányt”. (Korabeli tudósítás)
1920. június 4-én írta alá a magyar küldöttség a trianoni békediktátumot, melynek értelmében a történelmi Magyarország területének kétharmadát, lakosságának egyharmadát veszítette el.
Erre a napra emlékeztünk ma tanórai keretben a Könyvesben.
Szép Ernő: Imádság (részlet)
[…]
Te tudod ezt a fajtát, mily becses,
Milyen takaros, mily kellemetes.
Te látod életét minden tanyán,
Te hallod hogy beszél: édes anyám.
Te tudod a barna kenyér ízét,
Te tudod a Tisza sárga vizét.
Te tudod hogy itt milyen szívesen
Hempereg a csikó a fűvesen.
Tudod a nyáj kolompját ha megyen,
Édes szőllőnket tudod a hegyen
S keserű könnyeink tudod Uram,
Hogy mennyit is szenvedtünk csakugyan,
S hogy víg esztendőt várunk mindenér
Hisszük hogy lesz még szőllő lágy kenyér.
Óh keljetek a magyart védeni
Ti istennek fényes cselédei:
Uradnak mondd el arany arcu Nap,
Mondd el szerelmes délibábodat
Dicsérjed a Balatont tiszta Hold,
Hogy szebb tükröd a földön sohse volt. […]
