Február 25-e a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Az időpont arra utal, hogy 1947-ben a szovjet megszálló hatóságok ezen a napon tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát.
A becslések szerint világszerte 100 millió áldozatot követelő rendszer magyar áldozataira emlékeztünk ezen a napon. Diákjaink egy rövid, iskolarádióban elhangzó szövegen túl a folyosói kivetítőn látható fotók, térképek segítségével alkothattak képet azokról a személyekről, történelmi körülményekről és áldozatokról, akikről történelemórákon már hallottak.
Mindez számukra már történelem.
„A kommunista diktatúrák értékelése, az áldozatok felkutatása és számbavétele a történettudomány feladata, de az áldozatok számát megbízható adatok híján csak becsülni lehet. […]
Kelet-Közép-Európában a rendszer áldozatainak száma elérheti az egymilliót, ennyi ember vesztette életét kivégzés, éhínség miatt vagy kényszermunkatáborban. Jóval magasabbra tehető azonban azoknak a száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg nyomorított meg.
A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, megbélyegeztek, kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek: mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől.” (forrás itt: https://mult-kor.hu/ma-van-a-kommunizmus-aldozatainak-emleknapja-20250225)
„A jövendő nemzedékek előtt kötelességünk feljegyezni a 20. század bűneit, és biztosítani, hogy azok soha ne ismétlődhessenek meg” (Milan Kundera)
[A megemlékezést Berecz Andrea tanárnő szervezte.]