„Tanárnő, Gréti tud németül?”
Mielőtt a kérdésre válaszolnék, írok arról, mit keres egy terápiás állat egy szakórán, felsős általános iskolások és gimnazisták tanóráin.
Gréti szakórai jelenléte a gyerekek számára elsősorban kedélyjavító, feszültségoldó, motiváló hatású. Mikor meglátják a közeledő kutyát kosárral a szájában, a legtöbb diák boldogan kiált fel, hogy „Itt van Gréti!” Máris jó hangulatban kezdődik az óra. A kötelező köszönőkör az óra elején és végén keretbe foglalja a foglalkozást, és itt mindenki legalább kétszer interakcióba kerül az állattal.

Mire használható egy kutya a németórán? Arra, amire bármely más órán is használható lehet.
Gréti maga csupa meglepetés, és meglepetést hoz. A feladatkiosztást sokszor a szék aljára ragasztott G betű jelenti, a diákok izgatottan várják, ki következik aznap.
Motivál a feladatmegoldásban: nemcsak a jó válasz jelent sikerélményt, hanem az érkező jutalom is: Gréti trükköt ad cserébe. A tanuló kompetensnek, sikeresnek érezheti magát, egyrészt a szaktárgyi tudásában, másrészt abban, hogy képes az állatot irányítani.
Szeretem, mikor Gréti maga választ diákot a feladatmegoldás idejére. A kutya nagyon intuitív, ráérez, ha valaki épp feszültebb, esetleg rosszkedvű, így jó érzékkel ül le egy-egy ilyen diák mellé, ami nagy segítséget jelenthet az illető számára.
Van, mikor körbesétálunk, Gréti „beköszön” minden feladatmegoldóhoz, „megnézi” a megoldást, esetleg ugatással jelez, ha a feladat javításra szorul.
A „kijön a táblához” feladatot is fel lehet dobni, ha a diák maga vezetheti oda a kutyát, ott megoldja a feladatot, trükköt kér, majd odakíséri a kutyát a következő társához.
Témakörtől és csoportdinamikától függően kreativitással a terápiás állat bármilyen feladatban bevethető: lehet szemléltető-, motivációs eszköz, és segítőtárs. Gréti lassítja az órát, ez tény, de biztosan könnyebben tanulható az a tananyag, amit végigkísér.

Visszatérve az eredeti kérdésre, íme a válasz: Nem, Gréti nem tud németül, bár nagyon gyorsan megtanulná a német parancsszavakat, mivel a kutya sokkal inkább a gesztust, a kézjeleket olvassa, semmint a szavakat. Idegennyelv-ismeret híján így aztán maradnak a magyar parancsszavak, na meg persze a lelkesedés minden „Grétis” órán.
Gáspár Brigitta
