„A magyar kormányzat 2000-ben határozott arról, hogy április 16-a a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja legyen. 1944-ben a náci megszállókkal együttműködő magyar közigazgatás és rendvédelem tagjai ezen a napon kezdték meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását a korabeli Magyarország kárpátaljai területén.”
(https://hdke.hu/emlekezes/emleknapok/holokauszt-magyarorszagi-aldozatainak-emleknapja-2023/)
A Könyvesben idén is megemlékeztünk a holokauszt áldozatairól. Ennek keretében osztályaink többsége elzarándokolt a Duna-parti emlékműhöz (Cipők a Duna-parton), hogy emlékezzen.
„Mikor a nácik elvitték a kommunistákat, csendben maradtam, hisz nem voltam kommunista.
Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el, csendben maradtam, hisz nem voltam szakszervezeti tag.
Amikor a szocialistákat bezárták, csendben maradtam, hisz nem voltam szocialista.
Amikor a zsidókat bezárták, csendben maradtam, hisz nem voltam zsidó.
Amikorra engem vittek el, nem maradt senki, aki tiltakozhatott volna.” (Martin Niemöller)
„Mindaz, ami itt történt, botrány, amennyiben megtörténhetett, és kivétel nélkül szent, amennyiben megtörtént.” (Pilinszky János)
„Auschwitz maga megmagyarázhatatlan. Legteljesebb megközelítése mindeddig nem állítás, hanem kérdés-felelet formájában történt.
A kérdés: Mondd, hol maradt az Isten Auschwitzból?
A felelet: Hát az ember hol maradt?” (William Styron)