2025 márciusában spanyol diákok érkeztek iskolánkba, az Alicante nevű, Dél-Spanyolországban található tartomány elbűvölő kisvárosából, Albaterából. Leendő cserediákjainkkal már januárban felvettük a kapcsolatot a közösségi médián és onnantól kezdve tűkön ülve vártuk a nagy találkozás időpontját.
Március 10-én lelkesen indultunk iskolába, ugyanis az első két tanítási óra után Márton-Takács Mária tanárnő és Gyenge Levente tanár úr kíséretében elindultunk a reptérre. Az út rendkívül jó hangulatban telt, mindenki feszült izgalommal várta a találkozást a külföldi társasággal. A reptérre érve még várnunk kellett fél órát a spanyolokra, de mikor megláttuk őket a kapunál, mindenki örömmel ölelte át cserediákját.
Az út ezután a Könyvesbe vezetett, ahol a díszteremben tartottunk egy ismerkedős délutánt, ami Márton-Takács Mária tanárnő angol nyelvű játékainak köszönhetően, csodás hangulatban telt. A délutánra mi, diákok is készültünk házi készítésű finomságokkal, amik nagyon elnyerték vendégeink tetszését. Mindemellett körbevezettük őket iskolánkban, amely során meséltünk nekik érdekességeket, többek között meglepően reagáltak a tényre, miszerint a Könyves gimi idén 120 éves. A délután végén a szülők segítségével mindenki hazavitte a cserediákját, ugyanis a hét folyamán a spanyol tanulók magyar családoknál laktak, hogy bepillantást nyerhessenek egy átlagos magyar család hétköznapi életébe, megkóstolják az autentikus ételeinket, továbbá megismerkedjenek kicsit hazánk kultúrájával.
Másnap reggel korán érkeztünk az iskolába spanyol barátaink kíséretében. A napot Végvári Veronika tanárnő angol nyelvű kahootjával kezdtük, ami Magyarország és Budapest érdekességeiről szólt. A kvíz nagyon tetszett a külföldi diákoknak és nekünk is. A Könyvesben töltött további órákban az udvaron fociztunk, röplabdáztunk és pingpongoztunk, majd következett a délután, amikor is a két kísérő tanárunkkal ellátogattunk a Pixity nevű helyre a XIII. kerületben, ahol fényes táncparkettszerű pályán kellett ugrálnunk szinteket teljesítve. Mindenki teljesen oda és vissza volt a programtól, nagyon jól éreztük magunkat.
Az este hátralévő részét a tanáraink nélkül töltöttük Budapest belvárosában, a Fashion Street és a Deák Ferenc tér környékén, ahol megkóstoltattuk cserediákjainkkal a kürtöskalácsot, ami nagy kedvenc lett a hét folyamán, és a magyar szókincsükbe is beépült az édesség neve. A napot a Rakparton zártuk, ahol a kivilágított várossal a háttérbe készítettünk csoportképeket.
Szerdán három osztálytársammal kísértük el a spanyol diákokat a programjaikra. Az iskola előtt gyülekeztünk, majd elindultunk az első turista helyszínünkhöz, a Parlamenthez. Mondanom sem kell, az épület egyedi stílusa mennyire levette a lábukról cserediákjainkat, az épület előtt legalább 10 percet töltöttünk fotózkodással. Az Parlament belsejét háromnegyed óra alatt tekintettük meg, amely alatt a fülünkben lévő fülhallgatón keresztül hallgattuk az érdekességeket. A gigantikus épület bejárása után egy kávézóban pihentünk meg, ahol kötetlen beszélgetések során kicsit jobban megismertük egymást.
Ezután az utunk egyenesen a Budai Várnegyedbe vezetett, amit körbejárva olyan csodás helyeket fedezhettünk fel, mint a Halászbástya vagy a Magyar Nemzeti Galéria. A Várnegyed után a Mammut nevű bevásárlóközpontban kötöttünk ki, ahol egy gyors ebédet követően találkoztunk a Könyvesben hagyott társainkkal, és szabad program keretében indultunk felfedezni a várost a nap további részében.
Csütörtökön a spanyol diákok tanáraikkal karöltve meglátogatták a Széchenyi Fürdőt, amely saját bevallásuk szerint elnyerte a tetszésüket. Azonban délután mi, magyar diákok is csatlakoztunk hozzájuk, és a délutáni programon már együtt vettünk részt, amely a Cinema Mystica nevű interaktív fénymúzeumban került megrendezésre. Hihetetlenül érdekes és szokatlan látványvilága szemet kápráztató volt, mindenki nagyon élvezte. A napot cserediákjaink egy része sétahajózással zárta, mi magyarok a többi spanyol diákkal pedig elsétáltunk a Lánchídhoz.
A pénteki napon vendégeink néhány magyar kísérő diákkal, illetve Gyenge Levente tanár úrral meglátogatták a Vajdahunyad várat, a Városligetet, a Hősök terét, továbbá az Andrássy utat. A délutánt az egész társaság minigolfozással töltötte, ahol csapatokat alkotva teljesítettünk pályákat.
A minigolfot követően egyik társunk otthonában összegyűlve zártuk az estét.
A szombati napon, március 15-én az időjárás nem éppen volt a legalkalmasabb a kinti programra, ennek ellenére pulcsinkra akasztottuk a kokárdánkat, és elindultunk a Skanzenbe. A rossz idő sem szegte kedvünket, gólyalábaztunk, láttunk huszárokat, és végül, de nem utolsó sorban megtekinthettük az autentikus magyar parasztházakat, amit a spanyolok kifejezetten érdekesnek találtak. A Skanzen után Szentendre többi részét is felfedeztük szabad program keretén belül, ettünk ínycsiklandó lángost, amely kifejezetten ízlett a cserediákoknak is. Szentendréről hajóval mentünk haza Budapestre. A hideg időjárás miatt a szokásos esti közös program a városban elmaradt, de ennek ellenére is csodásan éreztük magunkat.
Vasárnap délelőtt szabad elfoglaltság volt, így minden család máshogy töltötte el a reptér előtti pár órát. 14:30-ra érkezett mindenki a reptérre, ahol könnyes búcsút vettünk egymástól. A búcsút követően mindenki aláírta a Tanárnő által hozott magyar zászlókat, amelyből egyet hazavittek a cserediákok magukkal emlékbe, egyet pedig megtartottunk.
Szerintem minden résztvevő nevében kijelenthetem, hogy csodálatos volt ez a hét, sok új barátot szereztünk. Végül, de nem utolsó sorban hálásan köszönjük Márton-Takács Mária tanárnőnek és Gyenge Levente tanár úrnak a szervezésbe belefektetett rengeteg munkát és energiát, illetve a Könyves Kálmán Gimnáziumnak és mindenkinek, aki segített abban, hogy megvalósuljon ez a program.
Mayer Blanka (10. A)