„Amikor két vagy több ember összedugja a fejét, és életre keltenek egy ötletet, mindenki a saját kreativitását és ihletét beleadja a legjobb végeredmény eléréséhez. Az együttműködés lényege addig gyúrni közösen egy ötletet, amíg az jobb nem lesz, mint a résztvevők egyedi elképzelései.” (Scarlett Johansson)
Könyves Kálmán birodalmáról számtalan esetben elmondtuk már, hogy mennyire egyedi, termékeny, alkotó közeg, telis tele tehetséges diákokkal, elkötelezett tanárokkal, telve kreatív ötletekkel és néha kiapadhatatlannak látszó energiákkal.
Amikor pár évvel ezelőtt először pályáztunk az ökoiskola címre, szinte az első erről szóló beszélgetéseinktől kezdve felvetődött a „zöld tanterem” ötlete. Az volt az alapgondolatunk, hogy mivel sokszor küzdünk az épületben helyhiánnyal, és nem egyszer kényszerülünk egy-egy csoporttal, osztállyal az udvarra, lehetne ennek valami megfelelő helyet is biztosítani. A szabadban órát tartani jó élmény, a gyerekek is szeretik. Miért ne csináljunk egy „zöld tantermet”?
Először csak messze álomnak tűnt, vágyakoztunk rá, de kevesen gondoltuk, hogy ez még a mi életünkben megvalósul. Aztán egyre többször került szóba, néhányan komolyabban elkezdtek utánajárni a részleteknek, és lassan alakot öltött egy megvalósítható elképzelés.
És mint már annyiszor, jött a csoda: a Könyves mindent ötletet támogató közössége, néhány elkötelezett kolléga, aki szabadidőt és energiát nem kímélve, „beleállt” a projektbe, és végül megint csak sikerült valami, ami csak itt, Könyves Kálmán semmivel sem összehasonlítható birodalmában születhetett meg.
A zöld tanterem születésének számtalan fázisa volt. Most az utolsóról szeretnénk beszámolni. A tervezés első szakaszában döntött az öko-munkaközösség az alapelvekről: ökoiskola lévén és a költségek csökkentése miatt is az újrahasznosításra helyeztük a hangsúlyt, ezért kábeldobokból készítettünk asztalokat, székeket.
Ezek méretre vágása, csiszolása, festése, beásása hihetetlen nagy munkának ígérkezett, szóval segítség után néztünk. Nos, nem kellett messze mennünk: elég volt körülnézni a Könyvesben, akadt ott lelkes diák és tanár, na persze nem kevés szülő is, akiknek fontos, hogy a gyermekeik milyen környezetben tanulnak.
Április 11-én pénteken délután és április 12-én szombaton jött el a rég dédelgetett, hosszan előkészített projekt megvalósításának ideje. Ezeken a napokon nagyon sokan jöttek a Könyvesbe ásóval, lapáttal, csiszológéppel és minden mással, ami használhatónak tűnt a munkálatok során.
Voltak, akik nem tudtak ugyan itt lenni, de anyagi támogatásukkal segítették a Könyves alapítványát, amiért borzasztóan hálásak vagyunk! Nagyon köszönjük!
Mozgalmas másfél nap volt, mely során mindenki megtalálta a neki való munkát, és persze megint kiderült, milyen nagyon konstruktívak, kreatívak a Könyves-lakók, beleértve szüleiket, barátaikat valamint üzletfeleiket is.
Akik résztvettek ebben a vállalkozásban mind ugyanazt mesélték: nagyon jó volt együtt dolgozni szülőkkel, kollégákkal, diákokkal. A kitűnő hangulathoz a jól együttműködő csapatokon kívül ternészetesen nem keveset tett hozzá az Igazgató úr és csapata által készített finom ebéd is.
Nem vagyunk még teljesen kész, de a munka oroszlánrésze megvan, és nagyon várjuk már, hogy gyakorlatban is kipróbáljuk a Könyves legújabb fejlesztését a „zöld tantermet”!
Képtelenség lenne mindenkit felsorolni, akik nélkül ez a tervünk soha sem ölthetett volna testet, de mindenképpen ki kell emelnünk azt a négy embert, akik a legkitartóbbak, legelszántabbak és legelkötelezettebbek voltak a „zöld tanterem” iránt. Vasváriné Vida Mária és Hankó Lászlóné tanárnők voltak az ötlet kitalálói, ők jártak utána (többed magukkal) a részleteknek, készítettek terveket és koordinálták végül az egész projektet Szepesváry László igazgató úrral együtt. Köszönet illeti Falnagy Ágnes tanárnőt, akinek köszönhetően nyertük el azt a pályázati támogatást a Mol Új Európa Alapítvány Zöldoazis programja keretében, ami (részben) a megvalósításhoz szükséges anyagi fedezetet nyújtotta és aminek a segítségével (tovább is kitartva az öko-szemlélet mellett), az iskolaudvart is zöldíthetjük, immár nemcsak tanteremmel, hanem növényekkel is.
