Magyarországon 2001 óta április 16-a a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944-ben ezen a napon kezdődött meg a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján. Az első táborokat Beregszász, Felsővisó, Huszt, Kassa, Kisvárda, Máramarossziget, Mátészalka, Munkács, Nagyszőllős, Nyíregyháza, Sátoraljaújhely, Técső,és Ungvár településeken hozták létre
A példátlan gyorsasággal lezajlott folyamat után mindössze néhány hét alatt, május közepe és július eleje között, a teljes vidéki zsidóságot Auschwitz-Birkenauba deportálták. A magyar vidék zsidóságára a lágerben azonnali pusztulás várt. A csekély számú munkaképesnek ítélt ember közül is csak kevesen élték túl a megpróbáltatásokat: a magyar vidék többszázezres zsidóságából mindössze néhány tízezren tértek vissza.
A budapesti zsidóság megsemmisítése 1944. október 15-e, a sikertelen kiugrási kísérlet után a nyilas rémuralom idején kezdődött el. A fővárosban a zsidó lakosságot először úgynevezett „csillagos házakba” koncentrálták. A csillagos házak azok a budapesti lakóépületek, amelyeket a polgármester rendeletében a zsidók lakhelyéül kijelölt.
Majd létrehozták a budapesti gettót a VII. kerületben, ahová csaknem 70 000 embert zsúfoltak össze. November 6-án elindultak a halálmenetek. A fő koncentrációs központ az Óbudai Téglagyár területén volt. Itt pár napot töltöttek étlen-szomjan az időjárás viszontagságainak és a nyilasok kegyetlenkedésének kitett emberek, majd gyalog indították őket útnak a nyugati határszél irányába. A halálmenet végén a foglyokat kényszermunka várta, majd aki ezt is túlélte, azt valamelyik birodalmi koncentrációs táborba szállították.
A fővárosi zsidók helyzete folyamatosan romlott, rendszeressé váltak a nyilas terrorakciók, gyilkosságok, Dunába lövések. Budapesten körülbelül 8 ezer zsidót gyilkoltak meg. A nyilasterror idején meggyilkolt zsidó áldozatoknak állít emléket a Duna-parti szoborkompozíció.
Rájuk, a meggyilkolt áldozatokra emlékezünk mindnyájan ezen a napon.
(A Könyves idei megemlékezésének szövege)