Idén áprilisban a Könyves 11. évfolyamának első nyelves és második nyelv faktos diákjai egy felejthetetlen Erasmus-programnak lehettek részesei, ahol is Gáspár Brigitta, Csikós Judit és Szalai Veronika tanárnők kíséretével és szervezésével a közel 30 fős társaság felfedezhette Németország fővárosát.
1. nap
Az első nap teljes egészében az utazásról szólt. Reggel 7 órakor találkoztunk a Nyugati pályaudvaron, ahonnan fél óra múlva útnak is indultunk Berlinbe. Az út körülbelül 13 órát vett igénybe, így aznap már egyből a szállásra mentünk.
2. nap
Vasárnap reggel 9-kor indultunk a szállásról, és első úticélunk a Brandenburgi kapu volt, amit a híres Unter den Linden (‘hársfák alatt’) sugárút felől közelítettünk meg. A Kapu előtt rengeteg képet készítettünk, és egy kis szünet után indultunk is tovább a Bundestaghoz, azaz Németország parlamentjéhez. Csikós tanárnő rövid tájékoztatása után itt is kaptunk időt képek és videók készítésére.
A Bundestag után egy tőle pár perc sétára lévő emlékmű felé vettük az irányt. A Berlini Holokauszt-emlékmű a nácizmus ideje alatt meggyilkolt hatmillió zsidó áldozatnak állít emléket. Ez a közel 3000 betontömbből álló emlékmű úgy lett tervezve, hogy az ember elvesszen benne, és a mindennapokból kiszakadva egy kicsit elmerülhessen a múltban. A területen nincs egyenes talaj, hullámzik az egész és minél beljebb megyünk, annál magasabbak lesznek a tömbök. Itt mindenki kapott 15 percet, és az volt a kérés, hogy ezt a negyedórát mindenki töltse egyedül, barátok nélkül, hogy igazán átélhessük a hely hangulatát.
Az emlékmű után a Humboldt egyetem következett, ahol újabb képek és információk után következett a Berliner Dom, ami az úgynevezett Múzeum-szigeten (Museumsinsel) található. A Spree folyó és az elágazása által kivágott kis terület neve ez, ahol mindenki kapott 1,5 órát, hogy ebédeljen, majd újra találkoztunk a szigeten található szökőkút előtt, ahol egy 1 órás hajókázás és idegenvezetés következett. A Spree folyó kis ágaiban hajóztunk, miközben minden nevezetes épületről érdekességeket tudhattunk meg. A napot a Berliner Dom látogatásával végeztük, ahol megnéztük a panorámát, és még egy riasztót is beindítottunk véletlenül. Itt már nagyon esett az eső, így egyből a szállásra mentünk, ahol a vacsora után mindenki gyorsan el is aludt.
3. nap
Hétfő reggel bár elég borús és esős időnk volt, mi ennek ellenére a Potsdamer Platzon kezdtünk, ahol lifttel mindössze 15 másodperc alatt fent voltunk a 25. emeleten, ahonnan beláttuk az egész teret. Jól látható volt minden épület, amit előző nap a hajóuton megismerhettünk. A panoráma után elmentünk a Checkpoint Charlie-ra. Ez egy határátkelő hely volt Kelet- és Nyugat-Berlin között a hidegháború alatt, most viszont az asisi panorámának ad otthont, ami egy 360°-os múzeum, ami bemutatja, hogyan nézett ki egy átlagos nap a berlini fal két oldalán. A bemutatók, kisfilmek, vágóképek és hangok igazán élethűvé tettek a helyet.
Ezután következett az ebédszünet, amit mi a berlini Mallban fogyasztottunk el. Ebéd után újra összegyűltünk, és ellátogattunk a híres East Side galériához. A 1,2 km hosszú fal tele volt híresebbnél híresebb festményekkel és alkotásokkal, mint például a ,,Trabi durchbricht die Mauer’’ vagy a ,,der Kuss der Mauer”. A híresebbek mellett, viszont rengeteg egyedi, és igazan kifejező alkotásokat is találtunk. A fal végén ismét szabadprogramot kaptunk, amit mi az Alexanderplatzon töltöttünk, szuvenírt keresve. Este visszamentünk a szállásra, és még egyszer átolvastuk a másnap sorra kerülő előadások szövegeit.
4. nap
Reggel a szokásos időben keltünk és a reggeli után fél 10-kor el is indultunk a Johann Gottfried Herder Gimnáziumba. Villamossal az út körülbelül fél óra volt, majd érkezés után egyből találkoztunk az Erasmus-partnerrel, Ronald Wappkevel, aki 3-6 fős csoportokba osztott minket, majd kirendelt hozzánk egy-egy német diákot az iskolából. Mi 6-an ültünk be egy 1,5 órás dupla biológia órára. Körülbelül 15 német diák jött még a terembe. Majdnem mindannyian tabletet vagy laptopot hoztak magukkal, és azzal jegyzeteltek. (Érdekes, hogy a német diákok a mutató ujjukat feltartva jelentkeznek. Erre később rákérdeztem, és azt mondták, ha teljes tenyérrel jelentkeznek, az nem olyan formális, mint amikor csak a mutató ujjukat nyújtják ki. Megkérdeztem ismerik-e a nyuszi fület (amikor a mutató és a középső ujj van nyújtva) és elég furán nézték rám. Úgyhogy azt is megtudtam, hogy Németországban, vagy legalábbis ebben az iskolában, senki sem jelentkezik 2 ujjal. Az óra alatt nagyon sok volt az egyéni vagy csoport munka. A Tanárnő sokkal többet beszéltette a diákokat, mint amennyit ő maga beszélt.
Az óra után kaptunk 45 perc szünetet. Ebben az időben ettünk egy kicsit, majd elindultunk megnézni az iskolát. Az iskola 3 épületből (A, B és C) állt. A legtöbb óra az A és B épületben volt. A B épület egy része még felújítás alatt állt. Az iskola területe nagyon nagy volt, a hátsó udvaron rengeteg pad és egy kis tó is volt. Minden diák az udvaron volt, ugyanis a szünetekben bezárták az osztálytermeket. Az első udvaron volt egy nagy foci pálya, és egy nagy kosárlabda pálya. A két pályát egy hosszú futópálya ölelte körbe. Az udvar végében két nagy pingpong asztal helyezkedett el. A diákok nagy csoportokba verődve ültek és beszélgettek. A 45 perc leteltével visszamentünk a terembe, és 10 perc felkészülés után kezdetét vette a prezentáció. 2 csoportra lett osztva a 30 fős társaság, és körülbelül 15 német diák előtt mutattuk be Budapestet, a Könyves Kálmán Gimnáziumot, a magyar sportolókat, az AI-t (Mesterséges Intelligenciát) és a magyar nyelvet. A végét egy kahoottal zártuk, ahol a német diákok meglepően jól teljesítettek. Az előadás után egy 15 perces szünettel és közös pizzázással zárva a napot, sok német diákkal beszélgettünk és ismerkedtünk, gyakorolva a nyelvet és a kiejtést. (Több diákkal még mindig tartjuk a kapcsolatot.)
A pizzázás végén a diákok szépen lassan elköszöntek, indultak órákra, míg egy-két ember, aki már végzett a sulival, elkísért minket a megállóhoz, ahonnan hévvel mentünk tovább a Bernauer Straßera, ahol a Berlini fal emlékműve található.
Itt egy szabadtéri emlékművön keresztül tudhattunk meg érdekes információkat a falról, és még az anno fal alatt ásott alagutak helyeit is láthattuk. Bár ezekből csak a legfontosabbak voltak megjelölve, a berlini fal alatt több tucat (kb. 70) alagút húzódott, ebből nagyjából 15-20 alagút volt sikeres. (tehát valóban átjuttattak benne embereket). Az egyik ilyen alagút az 57.-és alagút volt, amin keresztül 57 ember tudott átszökni Nyugat-Berlinbe. Az alagutakon kívül láthattunk még egy eredeti típusú őrtornyot is, bár ez nem az eredeti helyén állt, később lett ide áthelyezve.
A szabadtéri műemlék után átsétáltunk egy emeletes múzeumba, ahol vágóképeken és kisfilmeken keresztül további érdekességeket tudtunk meg az akkori életről. A múzeum tetején egy kilátóból tökéletesen ráláttunk a berlini fal fenntartó részeire és az őrtoronyra is. A Múzeum után ismét szabadprogram következett, amit mi a Mauer Kaffeban egy süti mellett indítottunk. A nap további részében metróztunk, és felfedeztünk még egy pár szuvenír boltot, ám a napnak itt még nem volt vége. Este 7-től vacsoráztunk, 8 órakor pedig már indultunk is be Berlin bulinegyedébe, ahol megnéztük a kivilágított várost Csikós tanárnő egy ott élő ismerősének, Görbe Tamásnak (Gerzson) az idegenvezetésével. A másfél órás program alatt láthattunk buli-helyszíneket, sikátorokat, falfestményeket, és még egy nyitott mászócsarnokot is.
5. nap
A szerdai nap korán indult. Reggel 7-kor reggeliztünk, és nem sokkal később már a vonaton ültünk a Balti-tenger felé robogva. 3 órás vonatút után meg is érkeztünk Rostockba a Warnemüde nevű tengerparti városrészbe, ahol közvetlen a tenger mellől fedezhettük fel a legjobb kilátóhelyeket és éttermeket. A nap egy világítótorony meglátogatásával kezdődött. A kilátás gyönyörű volt, és tökéletesen ráláttunk a tengerpartra, ahol nem sokkal később már képeket és videókat készítettünk. Bár a víz még hideg volt a fürdésre, néhányan azért bokáig mégis bementek. A képek elkészülte után elengedtek minket a Tanárnők ebédelni. Nekünk egy közeli kis hajóra esett a választásunk, ahol gyorsétterem-szerűen adtak ki a halas szendvicseket. Ezekkel azonban vigyáznunk kellett, mert a helyi sirályok épp ugyanolyan éhesek voltak mint mi. Én ezt sajnos saját káromra tanultam meg, ugyanis az én szendvicsemet el is vitte egy sirály. Az ebéd után körülnéztünk még a városban. Megnéztünk egy templomot, és visszamentünk még a partra is. A napot egy gumicukorüzlet meglátogatásával zártuk, ahol érdekes állagú és ízű gumicukrokat is szerencsénk volt megkóstolni. A találkozási ponton megvártunk mindenkit, majd indultunk is a vonattal vissza Berlinbe.
6. nap
Az utolsó napunk reggelén meglátogattuk a Charlottenburgi kastélyt. Besétáltunk a kertjébe is, ahol rengeteg gyönyörű virág volt, és tele volt zölddel. A kastély után elmentünk Nyugat-Berlin egyik legkedvesebb bevásárló utcájába, a Bikini Berlinbe, és megnéztük Vilmos császár emléktemplomát is. Ezek után következett az ebédszünet, amit mi gyorsan megettünk, és már úton is voltunk, ugyanis az egyik, 4. napon megismert német diáklánnyal volt találkozónk. A lány nagyon kedves volt ismét, és sokat mesélt Berlinről, illetve a mindennapjairól, amíg utaztunk, és bejártuk a környéket. Délután be volt tervezve még 2 múzeum, úgyhogy elköszöntünk a lánytól, és elindultunk a Museumsinselre, ahol először a Neues Museum egy ókori egyiptomi kiállítását csodálhattuk meg.
A 3 emeletes múzeum minden szintje körbejárható volt, így tökéletesen meg tudtunk nézni mindent egymás után. A napot a Pergamon Múzeum Das Panorama című kiállítással zártuk, ahol egy 360 fokos falra volt kivetítve a gyönyörű ókori Pergamon városa, ami egy jelenetet mutatott be a mai Törökország területén fekvő városból.
A múzeumok után egy újabb találka következett, egy szintén az iskolában megismert német diákkal. Végigsétáltunk vele az Unter den Linden sugárúton, majd visszatérve a szállásra következett az utolsó berlini vacsoránk.
7. nap
Reggel korán keltünk, még mindenki tehetett egy utolsó kört a kisboltban, hogy megszerezze az utazáshoz szükséges ételeket. Még egyszer utoljára felszálltunk a metróra, majd elköszönve Berlintől, felszálltunk a vonatra.
Összességében úgy gondolom, ez egy felejthetetlen élmény volt mindannyiunk számára. Sokan, köztük én is, még sosem jártunk Berlinben, vagy akár Németországban, és hihetetlen, hogy egy ilyen nagy városból összesen egy hét alatt ennyi mindent ki tudtunk hozni. Rengeteget nevettünk, nagyon sok képet csináltunk, és azt hiszem, rengeteg sok barátság is született, nemcsak a német diákokkal, de a Könyvesből induló idegen, egymást csak látásból ismerő emberekből is egy kis csapat kovácsolódott össze.
Köszönjük Csikós Judit, Gáspár Brigitta, és Szalai Veronika tanárnőknek, hogy megszervezték és megvalósították ezt az utat, ugyanis biztos vagyok benne, hogy ez mindenkinek egy életre szóló élmény volt.
Jánosi Emília 11. C osztály