Ma a második óra utáni szünetben kissé elkerekedett Könyves Kálmán király szobrának sokat látott szeme. Mindenféle furcsa eszközökkel kezdtek köré gyűlni nagyon ismerős emberek: Könyves-tanárok és Könyves-diákok.
Aztán egyszercsak olaszul kezdtek beszélni majd énekelni.
Nos mindössze annyi történt, hogy az idei Festival d’Italianon szereplő Könyves-diákok adták elő ott is elhangzott műsorukat. (A Festivalról még adósok vagyunk egy beszámoval, de készül az is…)
Jó volt egyrészt látni, hallani a diákokat szavalni, énekelni, jó volt látni a zene hangjaira összegyűlő kicsiket és nagyokat. Másrészt az előadás arra is nagyon jó volt, hogy a vakációra egyre jobban vágyó tanárok és diákok képesek legyenek bemenni arra a pár órára, ami még hátra volt a napból.
Köszönjük az ötletet, az előadást!
Izgatottam várjuk a beszámolót a Festival d’Italianoról!