Az 1956-os forradalom 70. évfordulójára a Könyvesben minden eddigitől eltérő módon emlékeztünk. A szervezést vállaló 11. D osztály filmet készített a korabeli eseményekről, saját készülődésükről és a nevezetes helyszínekről.
Az alapgondolat, amire a koncepció felépült, ez volt:
„70 évvel ezelőtt, 1956-ban Magyarországra figyelt a világ. A keleti tömb legkisebb országára, ahol néhány boldog napig úgy tűnt, sikerül a lehetetlen: megszabaddulni a kommunizmustól, a diktatúrától, a szovjet megszállástól és végre élhetünk szabadon.
Ma, 70 évvel később a mi feladatunk az, hogy soha ne felejtsük el ’56-ot, az áldozatokat és azt, hogy milyen nagy dolog a szabadság. A 11. D osztály ezeknek a gondolatoknak a jegyében készítette el a most következő filmjét.” (A film felvezető szövege)
A megemlékezés azonban nem a 11. D osztályról szólt, nem a szervezőkről, az operatőrökről és nem is a megannyi segítőről, akik nélkül mindez nem sikerülhetett volna, hanem a 70 évvel ezelőtti eseményekről, az áldozatokról és az utókor kötelességéről: az emlékezésről. Erre utaltak a film zárógondolatai is:
„Nagy Imre és mártírtársai 1989-ig jeltelen sírban nyugodtak az Új Köztemető 301-es parcellájában. A forradalom eseményeiről, az elesettekről és a kivégzettekről évtizedekig nem lehetett beszélni. De ma már lehet és kell is, mert ez az örökségünk, amire büszkék lehetünk. 70 évvel ezelőtt néhány rövid napig ránk figyelt a világ: egy maroknyi elkesredetten küzdő emberre, akik között rengeteg fiatal is volt. Bátrak voltak és elszántak, mert ők tudták, milyen nagy dolog a szabadság.”
A film születésének hátteréről olvashattok a humán blogon is itt: https://kkghuman.blogspot.com/2026/10/csapo.html.