Már 35 éve, 1987 óta jár síelni a Könyves, legalábbis a táborokat szervező Buda Tibor tanár úr emlékezete szerint. Azt azonban nem lehet megmondani, hogy eddig összesen hány alkalommal pakoltuk be a léceket és a sisakokat a buszba, hisz a pandémia miatt – amiről gondolom senki sem szeret olvasni meg beszélni sem, de azért így van – például tavaly sem utaztunk Ausztriába. Idén viszont igen, ami mindenkit kárpótolt is. Azt mindenképp kijelenthetjük, hogy az elmúlt két év legjobban sikerült sítábora volt… A 39 könyveses tanulót Buda Tibor tanár úr mellett Csikós Judit tanárnő kísérte el.
Bár a buszunk nehezen jutott fel a prebl-i szálláshelyünkre vezető szerpentines úton az első nap, miután az egész csapat leszállt, és a kuplungszagban a túratáborokat is feledtető tájon felsétált a hegytetőre, végül mindenki, még a buszsofőr is épségben megérkezett.
Az épségben levés az egész hétre jellemző volt, a kezdők kezdeti, de állítólag a korábbi évek tapasztalataihoz képest nagyon rövid ideig tartó ügyetlenkedésén kívül nem esett sokat senki… nagyokat sem.
Karaba Petra volt könyveses tanuló síelés gyorstalpalója annyira gyorsra sikerült, hogy a tábor végére mindenki szabadon síelhetett Klippitztörl kék-piros pályáin, még az is, aki azelőtt négy nappal húzott először sícipőt a lábára, és csatolta azt lécre. Csak a csákányos felvonó okozott néhány rosszabb pillanatot. Aki érti érti, aki nem, azt féltve óvom, és remélem sose fogja megtudni, hogy miről beszélek…
Velek Domonkos
(További fotók a galériában láthatók itt: https://galeria.kkg.hu/index.php?/category/303)