Mint ahogyan arról az előző tanévben beszámoltunk, 2023. szeptember 16. és 21. között litván cserediákok vendégeskedtek iskolánkban. A programot a litván csoportnak az Európai Unió finanszírozta az Erasmus program keretében. A vendéglátó diákok az akkori tizenegyedik évfolyamról kerültek ki. 2023 őszén még reménykedtünk, hogy a mi iskolánk is elnyeri az Erasmus+ akkreditációt, és a kis csapat viszonozhatja a látogatást. Sajnos, nem sikerült uniós finanszírozást kapni, mégis a szülők anyagi támogatásával meg tudtuk szervezni az utazást.
A 2024. szeptember 23-án útnak induló csapat főleg a tizenkettedik évfolyamról verbuválódott. Ágoston Éva és Bori Márta tanárnők kísérték a diákokat a távoli Pasvalysba.
Litvánia kicsi ország, teljesen sík vidék, nincsenek hegyek, még dombok sem, viszont minden zöld. Zöldek az erdők, zöldek a mezők, és a településeken is rengeteg fa és virág van. Ennek a kicsi országnak egy kicsi településére utazott a csapatunk. A táj érdekessége, hogy úgynevezett „sinkhole”-ok keletkeznek a talajban, mert a föld alatt van egy gipszréteg, amit a víz folyamatosan old, és üregek jönnek létre. Eléggé horrorisztikus, hogy gyakorlatilag bárhol keletkezhet egyszer csak egy lyuk a földben. A táj szempontjából mégis előnyökkel is jár, mert a gödrök egy része idővel csodaszép tavakká alakul.
Mivel nem Erasmus programon dolgoztunk, kevésbé volt kötött a menetrend. Az első napon bejártuk az iskolát, a helyi múzeumot (ahol mi is hozzákötöttünk az évekkel ezelőtt elkezdett nemzeti színű sálhoz, amely már több mint 60 méter hosszú, és a múzeum dolgozói nem tudják, mit fognak kezdeni vele, egyelőre kötik a látogatók…), és geocaching-et játszva sorra vettük a település nevezetességeit is.
A magyar diákok már 2023-ból ismerték a vendéglátóikat. Így is izgalmas és tanulságos volt a beilleszkedés a családok életébe. Pasvalys kis település kevés szórakozási lehetőséggel, ráadásul a diákok egy része a környező falvakban, elszórt házakban lakik. A tömegközlekedés szinte ismeretlen ebben az országban, mindenki autóval jár, illetve a fiatalok egy része robogókon száguldva…
A második napon elutaztunk a fővárosba, Vilniusba. A nap legérdekesebb két órája az Energia- és Technológiai Múzeumban tett látogatás volt. Maradtunk volna még.
A csütörtöki napot izgatottan vártuk, mert aznap volt a nyelvek nemzetközi napja, amelyet a litván iskolában is megünnepeltek, és bennünket is felkértek a szereplésre. Már itthon gyakoroltuk az Éjo Senis című dalt. Hazánkat és iskolánkat képviselve büszkén álltunk a színpadon. Litván barátaink egy még Budapesten tanult magyar néptáncot jártak el. A műsort még inkább nemzetközivé tette, hogy velünk egyidőben egy francia cserediák és három francia tanárnő is vendégeskedett az intézményben. A litván diákok dicséretes fegyelemmel és érdeklődéssel nézték végig egymás produkcióit a maratoni – kétórás – előadás alatt.
A maradék időben főleg órákat látogattunk, hiszen fő feladatként a litván oktatási rendszerrel való ismerkedést tűztük célul. A könyveses diákok interjúkat készítettek vendéglátóikkal egy-egy előre kitűzött témában.
Szombaton családi nap volt. Azaz a családok szerveztek programokat a vendégeiknek. Volt, aki bowlingozott, olyan is akadt, aki kézilabdameccset nézett meg. Legtöbben végül egy másik nagyobb városban, Šiauliai-ban kötöttünk ki.
A város fő nevezetessége a Keresztek Hegye. A hegy elnevezés erős túlzás, mert alig emelkedik a dombocska a terep fölé. Viszont ezen a kicsi dombon több mint százezer kereszt található. Évszázadok óta zarándokhely, túlélte a szovjet megszállást is, bár többször leégették a kereszteket, de mindig újak jelentek meg. Különleges hely, nyomasztó ennyi keresztet összezsúfolva látni. Szerencsére vidámabb látnivalók is akadnak a városban. Igazi különlegesség a cicamúzeum, és persze az örök biciklis táboros tanárnők nem hagyhatták ki a kerékpármúzeumot sem.
A látogatásunk a projektért felelős litván tanárnő – akinek fia egyben két magyar diák házigazdája is volt – kerti lakjában rendezett búcsúesttel ért véget. Hajnalig tartó pizzázás, játék, zene és tánc után, fél háromkor megindultan búcsúztunk el a vendéglátóinktól. A repülőnk hét órakor indult velünk és az élményeinkkel vissza a lettországi Rigából.
Ágoston Éva