Kéktúra 500
„A hetvenes évek végén a hazai természetfilmezés megteremtője, Rockenbauer Pál, a Televízió forgatócsoportjával vágott neki a kék nyomvonalának. Az elkészített úti film “Másfélmillió lépés Magyarországon” címen vált később ismertté és nőtt fel kimagasló jelentőségűvé az Országos Kéktúra történetében.” – olvasható az Országos Kéktúrát bemutató honlapon.
Az interneten a pontos dátumra rákeresve megtalálható, mikor is indultak el Rockenbauer Pálék: 1979. július 31-én. Ezután a magyar túrázást és a Kéktúrát megreformáló indulás után 13345 nappal a Könyves is nekivágott a Kéktúrának, igaz, mi 2016. február 12-én nyugatról keletre haladva indultunk el az 1168 km hosszú távra. Mondhatnánk, hogy hosszas tervezgetés előzte meg a tábort, de ez nem lenne igaz, mert egy téli tábor megszervezése már akár rutin feladatnak is mondható. De ami kellett, és amihez évek kellettek, az az, hogy megszülessen az elhatározás, hogy belevágunk, és a Könyvessel együtt teljesítjük a távot. Akkor pénteken egy emeletes busszal megindultunk Ausztria felé, de mi nem síelni mentünk az Alpokba, hanem a határ után rögtön balra kanyarodtunk, és a dombtetőn, körülbelül egy kilométerre szálltunk ki a magyar határtól. Egy murvás úton sétáltunk a havas írott-kői kilátóhoz, 12 óra után néhány perccel pedig visszafordíthatatlanul elindultunk Hollóháza felé az Országos Kéktúra keleti végpontja felé.
Aztán 2016 őszén a Könyves történetének első őszi túra táborát rendeztük Szombathelyen. Örök emlék marad. A klasszikus téli táboros irányvonal itt változott át túra táborrá. Míg előtte egy bizonyos környék természeti és épített látnivalóit kerestük föl és mutattunk meg azok értékeit a diákoknak, mostanra mindenkiben a túrázás és az a cél került a középpontba, hogy teljesítsük a Kéktúrát.
2017-ben, a februári téli túra tábor után jött az első tavaszi túra tábor májusban. De nem csak ebben volt első a tábor, ugyanis ez volt az első olyan tábor, amiben már nem volt pihenőnap, minden napra jutott 20 kilométer. Persze a wellness-fürdőzés így is belefért az időbe.
Aztán ősszel ismét Tapolca fele vittük az irányt, akkor már harmadszorra volt a szálláshelyünk a helyi kollégium. Már nem fértünk fel a Könyves Kéktúra ikonikus sofőrjének, Pistának a buszára, így ebbe a táborba már két busz hozta le a csapatot. Itt már látszódott, hogy haladunk. Megmásztuk a Badacsonyt és ott voltunk a Balaton-parton. Már lehetett nézegetni a Magyarország térképet, mert jó volt látni, hogy távolodunk a nyugati határtól, és ha lassan is, de közeledünk Budapest felé.
Aztán ’18 februárban ismét valamiben első volt a téli tábor. Most volt előszőr, hogy nem fértünk el egy szálláshelyen, így a Csicsói erdészház mellett a nagyvázsonyi vár tövében is kellett bérelni egy szálláshelyet.
És már a Bakonyban tartottunk, ősszel megmásztuk a Kab-hegyet, majd a 709 méter magas Kőris-hegyet, a Bakony legmagasabb csúcsát is. Már sokadszorra kapcsolódtak össze az emlékeink a biciklis táborral, ugyanis a pápai tábor csúcstúrája éppen ide, a Kőris-hegyi glóbuszhoz kapaszkodott fel 2015-ben. Következő télen Zirc központtal táboroztunk, és szikrázó napsütésben, pólós időben túráztunk tovább. Tavasszal az emlékezetes bodajki hangárszálláson aludtunk, és jutottunk el a marsbéli Gántig.
2019 őszén, már ebben a tanévben folytatódott a Kéktúrán a Könyves túrasorozatunk. A buszok számában újabb csúcsot döntöttünk. Ebben a táborban már három buszra és egy támogatónktól kölcsönkapott kisbuszra volt szükségünk, hogy eljussunk Tatára, ahol két egymás melletti kollégiumban tudtunk csak elférni. Akkor még nem gondoltuk, hogy a 2020-as téli túra tábor majd ezt is felülmúlja. Két ország, három szálláshely, három turistabusz, egy kisbusz, 4-5 személyautó, és 189 résztvevő. Létszámban itt tartunk most, kilométerben pedig túl az 500-on. Hamarosan Kesztölcről haladunk tovább Budapest felé, majd átkelve a Dunán irány a keleti végpont, Hollóháza.
Mikor Szepesváry László igazgató úrral kitaláltuk, hogy a Könyvessel járjuk végig a Kéktúrát, akkor még nem gondoltuk, hogy ilyen érdeklődés lesz a tábor iránt, de a könyveses diákok hamar magukénak érezték, és csatlakoztak a kihíváshoz. Felfedezték maguknak a természet szépségét, és felfedezték a közösség erejét, hogy tanárok és a különböző évfolyamokról a diákok együtt járják végig, hóban, esőben, sárban vagy szikrázó napsütésben a majd 1200 kilométer hosszú túrautat. Mióta elindultunk, 330 könyveses kötődésű túrázó fordult meg a táborban. Volt, aki csak két túranapot, de vannak, akik az összeset, mind a harminchármat teljesítették. Filep Krisztián, Görgényi Miklós, Baranyai Bence, Lakatos Márk, Kovács Petra, Storcz Vivien, Torda Barnabás, Velek Domonkos diákok és Farkas Péter öregdiák már túl van az 500 kilométeren, és ezért meg is kapták már a Kéktúrán a Könyves 500-as pólójukat. Továbbá négyen túl vannak már a 400 kilométeren, és további 26-an már több, mint 300 kilométert túráztak. Együtt összesen több, mint 47 ezer kilométert tettünk már meg.
És ha Szepesváry László és én, Monoki Ádám a táborok megszervezése után nem is megyünk mindig a túra legelején, azért bevallhatjuk, felemelő élmény végignézni a hegyen-völgyön kanyargó, fegyelmezett, szinte végeláthatatlan Könyveses túrázók során. Azt gondolom, hogy erre még Rockenbauer Pál is elismerően csettintene.
Monoki Ádám
