Menü Bezárás

Búcsú a Cserháttól

Tavaly májusban Hollókőig jutottunk el a túratáborral, ahol a frissen meszelt házikók egyből lenyűgöztek, így már alig vártuk az idei tanév első közös túrázását. Pénteken már annyira izgatottak voltunk, hogy délig igazán könnyen elrepült az idő. Mire lerángattuk a csomagjainkat az osztályteremből, az aulában már tömeg fogadott. Miután mindenki összegyűlt, felpakoltunk a buszokra és 12:30 elhagytuk a Könyves udvarát.

14 órára a csapattal megérkeztünk Hollókőre ahol kezdetét vette a kilométerszámlálás. Egy kellemes 7 km-t sétáltunk Alsótoldig. Útközben hatalmas volt a köd, így bár a látásviszonyok nem voltak túl jók, az erdő aranysárgába bújt változata kárpótolt minket.

A kilométerek megtettével buszra szálltunk és célba vettük a salgótarjáni kollégiumot, mint szálláshelyünk. 19 órakkor megvacsoráztunk, majd korai pihenőt fújtunk, hogy felkészüljünk másodnapra.

Szombaton 7-kor kukorékoló ébresztőnkre keltünk, majd az ebédlőben elfogyasztottuk a reggelinket és egy pohár Szepi teát. Némi várakozás után 10-kor felültünk a buszokra és egy óra múlva kezdetét vette a második túranap Alsótold és Nagybárkány között. Ez a szakasz egy 500 méteres emelkedővel kezdődött, szóval megörültünk, amikor egy kilátónál szusszanhattuk egyet. A kilátóba is felmerészkedtünk, de a sűrű köd miatt sajnos a tájból semmi nem látszódott. 17 km megtételt követően visszamentünk a szállásra és megrohamoztuk az ebédlőt. Este egy megmérettetésen vehettünk részt, ahol mindenki a születési hónapja szerint állt csapatokba. Végül a szerencsés márciusiak és áprilisaik nyerték az estét, (de persze mindenki gazdagabb lett egy élménnyel).

Másnap a reggeli és hidegcsomag összeállítás után Nagybárkányból folytatódott a túra Mátraverebélyig egy 12 km-es szakaszon. Az időjárás változatlanul ködös maradt, de hál istennek az eső nem eredt el, így könnyedén eljutottunk a célállomásig és ezzel a túrával átléptünk a Mártába. Este maratoni társas-est következett, ahol előkerülhettek a legjobb Catan stratégiával rendelkezők vagy éppen a legtapasztaltabb Uno bajnokok.

Hétfőn kezdetét vette az utolsó túranap, de ez nem volt befolyással a jó kedvre, így vidám hangulattal vettük célba az utolsó állomásunkat, Mátraszentistvánt. Az út ismételten 12 km volt, azonban jelentős különbségnek számított a 654 méternyi folyamatos emelkedés. Mindenki hálásan fogadta, hogy útközben megálltunk az ágasvári turistaháznál, így akinek kedve volt, rendelhetett valami meleget, vagy feltölthette a nasi raktárát a büfében. Szintén lehetőségünk volt a pihenő ideje alatt felmászni az ágasvári bércre, ahol szó szerint a felhők felé kerültünk. 17-órakkor megérkeztünk Mátraszentistvánra és meglepetten konstatáltuk, hogy egy újabb túratábornak vége. Azért a visszaút nem telt melankolikusan, maxon hallgattuk a különféle magyar-angol slágereket egészen addig, amíg vissza nem értünk a Könyveshez.

Akármilyen hűvös és ködös tájakon jártunk, feledhetetlen emlékeket szereztünk a négy nap során, és még csak nem is kell sokat várnunk, hogy újra együtt szeljük a kilométereket, hiszen februárban jön a téli folytatás.

További bejegyzések