Menü Bezárás

Kinizsi 100

Ha egy Könyves-diáknak egyszer kipattan a fejéből egy ötlet, akkor abból biztosan születik valami. Valami nagyszerű, valami hihetetlen, valami elképesztő.

Sándor Vince, 11. C osztályos diákunk első alkalommal teljesítette a Kinizsi Százas túrát. Ez az első magyar teljesítménytúra, ami a mai napig az egyik legnépszerűbb is. A feladat egyszerűnek tűnik🙂, 24 óra alatt 100 km-t kell gyalogolni. Hogy mennyire nem egyszerű, arról olvassátok el Vince beszámolóját!

“Egy hirtelen ötlettől vezérelve döntöttem el azt januárban, hogy indulni fogok a Kinizsi Százason. Egy olyan kihívásra vágytam, ahol a fizikai és a mentális erőmet tudom próbára tenni és közben egy számomra kedves környezetben, a természetben vagyok. A felkészülésem során a legtöbb időt a mentális rákészülésre fordítottam, hiszen a 100 kilométernyi dombos-völgyes útnak az egyik, ha nem a legfontosabb része a kitartás és az akaraterő. 

Sokan mondták, hogy a túra holtpontja nem a felénél ér el minket, hanem 60-65 kilométernél, és ebben igazuk volt. Onnantól már csak robotszerűen megy az ember, nem gondolkodik, csak megy, és közben figyelnie kell az idejére, hiszen erre a hosszú útra 24 óra áll a rendelkezésünkre. Nem állhattam meg, mert nagyon gyorsan bemerevedtek az izmaim, ezt akár 1 perc ülés után már éreztem.

A nappali résszel volt a legkevesebb problémám, tele voltam energiával és elszántsággal, nagyon jó átlagom is volt, de az este beköszöntével megváltozott ez az egész. A mentális és fizikai fáradtságom itt hágott a tetőpontra, de édesapám túra közbeni bíztatása a végéig “versenyben” tartott. A sötét erdőben való gyaloglás egyszerre volt ijesztő, izgalmas és különleges, hiszen csak egy fejlámpa az, ami utat tud neked mutatni a téged körülvevő homályos rengetegben.

Reggel 7-kor indultam és hajnalban, 3 óra 40 perckor értem be a tatai célba. Büszke vagyok a teljesítményemre, első próbálkozásra sikerült megcsinálnom, és nem törtem meg egyszer sem az út folyamán. A kivételesen jó menetidőm (20 óra 40 perc) pedig csak a hab a tortán, pedig nem volt prioritás a minél jobb idő alatti teljesítés.  

Aki egy igazi kihívásra vágyik, annak csak ajánlani tudom, mert itt ismerheti meg az ember a valódi határait, mind fizikálisan, mind mentálisan.  

Szeretnék gratulálni Szentes Tanár Úrnak, akinek ez a túra volt immáron a 6. teljesítése!”

A kezdet (Békásmegyer) és a vég (Tata)

Mindkettőjük teljesítményhez csak egy szót tudunk hozzáfűzni: “Azta!!!”

Sok szeretettel gratulálunk Vincének és Szentes János tanár úrnak is!