Az idei tanévben a tizedik évfolyamos olaszt tanuló diákoknak, köztük nekem is, lehetősége nyílt Milánóból érkező cserediákokat fogadni egy hét erejéig. Mindannyian izgatottan vártuk, hogy milyen kalandokat tartogat nekünk ez a hét, s hála Bodnár Anikó, Falnagy Ágnes és P. Szabó Melinda tanárnőnek, akik megszervezték a programokat, életre szóló élményeket szerezhettünk az olaszainkkal.
Csütörtökön vette kezdetét a kaland; ekkor érkezett meg a 6 diáklányból és 3 tanárból álló olasz csapat a Liszt Ferenc repülőtérre. Találkozásunk elején tapintani lehetett az izgatott feszültséget a levegőben, természetesen mindannyian izgultunk, hogy vajon milyen lesz a másik, de már akkor éreztük, hogy szuper kis internacionális baráti kör fog kialakulni az együtt töltött hetünk végére.
Miután mindenki bemutatkozott egymásnak, elindultunk vissza a Könyvesbe, hogy megtekintsük a március 15.-i ünnepi előadást. A vendégeink kinyomtatott lefordított forgatókönyvet is kaptak, hogy értsék, hogy mi történik a Díszeterem ’színpadán’ -imádták, amit láttak. Ezek után felmentünk a Könyvtárba, ettünk és ittunk egy keveset, majd bemutatták iskolájukat, ahogyan mi előbb megtettük egy prezentáció keretében.
Pénteken reggel 9:30-kor találkoztunk az Újpesti-városkapu buszmegállójánál, hogy nyakunkba vegyük Visegrádot és Szentendrét. Egy gyorsan megejtett cukrászdázás-kávézás után felmásztunk a Fellegvárra, pihenésképpen körbejártuk ezt, majd lesétáltunk a várpalota kertjébe, ahol ismerkedős-beszélgetős játékokat játszottunk a fűben. Estefelé indultunk Szentendrére, ezt pedig szerencsénkre pont a naplemente gyönyörű színeiben fürödve tudtuk megtekinteni. Az olasz lányok egyébként nagyon fogékonyak voltak a magyar szavakra, se perc alatt tanulták meg a naplemente, napfelkelte, utca, sarok, folyó és „Csajok menjünk!” kifejezéseket. (Ez utóbbi például szállóigévé vált a hetünk során.)
Szombat a városnézés napja volt. Reggel az Országház előtt találkoztunk. Az olasz lányok és tanárok részt vettek egy foglalkozáson, ahol megismerhették Parlamentünket – lenyűgözve csodálták ezt bentről és kintről egyaránt. Gyors kávészünet a különleges kévékat kínáló Café Freiben, ezután megtekintettük a Bazilikát és a Vásárcsarnokot, ahol rendesen begyűjtöttek szuvenírből jó turista módjára. Ezek után felgyalogoltunk a Mátyás-templomhoz és a Halászbástyához, majd elbuszoztunk a Hősök teréig. Itt kíváncsian kérdezgettek minket arról, hogy kiket személyesítenek meg a szobrok, mi meg lelkesen meséltünk nekik. A napot Takács Hanna és családjának ultramenő kertjében zártuk egy grillparti keretében, ahol nagyon sokat nevettünk, szórakoztunk együtt.
Vasárnap minden család azt csinált a fogadott gyerekével, amit szeretett volna. Volt, aki túrázott a tavaszi erdőkben, volt, aki olasz nyelven tartott misére ment, és volt, aki szimplán csak otthon maradt és kipihente az eddigi fáradalmakat. Délutánra azonban megbeszéltük a lányokkal, hogy a Fashion Streeten találkozunk és majd itt sétálgatunk, vásárolgatunk. Természetesen ha már a Deákon jártunk, megkóstoltattuk az olaszokkal a kürtőskalácsot, ami hihetetlen mód ízlett nekik.
Hétfőn és kedden megmutattuk a milánói barátainknak, hogy hogyan is zajlik egy nap nálunk a Könyvesben extrákkal. Hétfőn Udvardi tanár úr jobbnál jobb kísérleteivel kezdtük a napot, majd felmentünk a csillagvizsgálóba, ahol a Tanár úr elmesélte ennek történetét és érdekességeit. Ezen a napon részt vettünk még nyelvórákon is, utána pedig közösen kézműveskedtünk; készítettünk egy bevásárlótáskát már nem használt pólóból.
Kedden kémia és biológia órára ültünk be. Sosem gondoltam volna, hogy egy reggel 8:25-kor az ezüsttükörpróba és a Fehling-reakció menetét fogom angolra/olaszra fordítani, hogy megértse a mellettem ülő egyik olasz tanár úr, de hát ez is megtörtént, és semmire nem cserélném le. Biológián állandósult szöveteket vizsgáltunk, azonosítottunk be mikroszkóppal, amit nagyon érdekesnek találtunk. Kedden volt még a röpimeccs is, amiben a milánói és a magyar csapat küzdött meg egymással egy barátságos játék keretein belül. Búcsúest gyanánt a belvárosi Szimplakertbe mentünk, ahol befoglaltunk egy szobarészt, és egészen tízig hosszasan beszélgettünk, idéztük fel az emlékeket, amiket a hét folyamán együtt gyűjtöttünk.
Szerdán, az utolsó együtt töltött félnapon még beültünk Nagy Csongor tanár úr angolul tartott földrajzórájára, majd a könyvtárban egy közös kahoot játék és búcsúéneklés után elindultunk a reptérre. Itt Könyveses-pólóval a barátaink kezében készült el a hét utolsó csoportképe. Mindannyian boldogan mosolyogtunk a kamerába, de legbelül természetesen szomorúak voltunk, hogy visszamennek Milánóba.
Bátran állíthatom, hogy a sok közös program, sok nevetés és beszélgetésnek köszönhetően mély barátságok alakultak ki a hét alatt. Mindannyian nagyon hálásak vagyunk, amiért részese lehettünk ennek az életre szóló élménynek, és nem mellesleg tűkön ülve várjuk, hogy viszontlássuk őket a közeljövőben.
A programban résztvevő Könyveses diákok: Falnagy Antónia, Pataki Vera, Takács Hanna, Haller Vilma, Láng Anna és Lotz Gréta.